Leslie versek - videók

Mit sugall vajon a sok buta szó,
mikor alkot a balga, sebes elme,
vagy csak egy költő megálmodott,
papírra írt vágyott gerjedelme?
 

Állok az esőben.
Becsukott szemem
az égnek fordítom,
és beszívom a szélnek illatát.

Millió szempár fürkésző tekintetében
talizmánt csillant az elveszett pillanat.
Benne élünk álmaink édes bűvöletében,
és számoljuk, hányszor megy le a Nap.

Nyomot hagyni a forrongó világban
tettekkel vagy szavakkal, egyre megy,
Legyél ott mindig egy utolsó imában,
és leld meg benne saját istened.

A világ fölött az élet lengett,
mint milliónyi gyöngygolyó.
Ásítása hajnalt zengett:
a napfényben fürgén pislogó.

Költőnek lenni az Istennek áldása,
alkotni valami nagyot és szépet.
Ami fennmarad ebbe zajos világba`,
és nem nyeli el az örökös enyészet.

Állj meg, idő, csak egy rövid percre,
veled egyezkedni hogyan is lehetne.
Hisz megéltem immár jó pár zajos évet,
de közelg már valahol az út végén a végzet.....

Gyümölcsök édes nedvének tüzes árja,
vagy emberi lelemény fenséges csodája?
Mi ez a szédítő, fenséges, magasztos párlat,
talán az Isten adta e nedűt ennek a világnak?

Kitárt karokkal ölelem a világot,
szívemben nevelem az összes virágot.
Tépjél magadnak, amennyi csak kéne,
csak vigyázz, hogy szívem ne törd össze.

Ránk simul a csend puhán és szelíden,
kezedet keresi már megvénült kezem.    
Érzem rezdülését sok múltbeli szépnek,
míg átsuhan fölöttünk halkan az élet.