A Nő
Mikor a Teremtő egyszer jót akart tenni,
egy Nőt alkotott, kit majd öröm lesz szeretni.
Szépségből alkotta, és sok ezer virágból,
a világmindenség forró csillagporából.
Formálgatta testét nagy-nagy szeretettel,
beletette lelkét sugárzó örömmel.
Majd illatba burkolta öröme okául,
s adta a világnak jósága jutalmául.
Mikor látta művét nagy sikerré válni,
a szívekbe táplálta, hogyan kell szeretni.
S bár ott van az a tövis minden rózsaszálon,
a Nő a legjobb tette ezen a világon.
Majd miután látta, hogy művével mit tett,
üzent a világnak, hirdette a tettet.
Ezen alkotásom szívvel adtam néktek,
becsüljétek őt meg mindaddig, míg éltek.
Legyen majd egy ünnep, hol elmondhatjátok,
Nő nélkül az élet kín, gyötrelem, átok.
És ha egyszer majd véget ér az élet,
túl a világon is őket szeressétek.
×
