A szeretet születése
Betlehem vezérlő, fényes csillaga
szórta az éjbe megváltó sugarát.
Őrködött fölötte az égnek angyala
és várta azt az édes kisbabát.
Valami azon éjjel megváltozott
pedig nem lett jobb akkor a világ
De az a csillag valamit megmutatott
mert áhította mindenki az igaz csodát.
Halkan duruzsolt ott bent a csend,
s itta mohón az ég a fájó könnyeket.
És a szalmabálák óvó melegében
megszületett akkor az igaz Szeretet.
A Három királyok még mirhát adott,
elbújva ott világnak óvó rejtekébe
De már nő a fa. miből készűl a kereszt
és a töviskoszorú a Szeretet fejére.
Az ember nevet kaptuk ím örökül,
voltunk teremtők, lettünk sorsüldözött.
Alkottunk világot, ami befogadott
Bábel lerombolt, ódon romjai fölött.
Ezer évek fájdalmas ős távlatában
maradt-e az emberben még annyi hit,
hogy valóra váltja, ott Betlehemben
annak a kisdednek ábrándos álmait?
Örökkön szeretni és szeretve lenni,
és ne emeljünk másokra haraggal kezet.
Hisz az élet törvénye oly természetes,
Embernek maradni mindenek felett.
