Állj meg idő !
Állj meg, idő, csak egy rövid percre,
veled egyezkedni hogyan is lehetne.
Hisz megéltem immár jó pár zajos évet,
de közelg már valahol az út végén a végzet.
Oly sok mindent szeretnék még látni,
asszonyt szeretni, lényét megcsodálni.
Bejárni még vagy hetedhét országot,
fölfedezni oly sok látatlan világot.
Az üveghegyen túlra is el szeretnék menni,
Csipkerózsikával a réten vadvirágot szedni.
A nagymamának finom ebédet csinálni,
az erdőnek mélyén farkasra vadászni.
Meglelni valahol, mit eddig nem találtam,
értelmet találni a holnapban s a mában.
Megérteni majd önnön létezésem,
megtalálni benne a való, igaz énem.
Táguló világunk rendre megcsodálni,
először a Holdra, majd a Marsra szállni.
Elmenni valahogy a világnak végére,
hogy mindezt, drága idő, te ne vegyed észre.
Állj meg, idő, csak egy rövid percre,
nem azt szeretném, hogy legyek örökre.
Csak belőled egy kicsit még ajándékul kapni,
hogy a meg nem történteket ne kelljen siratni.
