Amikor meghaltam
2022.03.10
Halotti ének
Amikor meghaltam,
még a fák is sírtak.
A megszelídült szelek
síromra borultak.
Koszorút az ég
szivárványból rakott.
Megdőlt keresztemre
fektette a napot.
Leszállt egy kis felhő
síromhoz, a földre,
és egy száraz falevéllel
arcom letörölte.
Álltatok a sírnál
részvéttelen arccal.
Néztetek rám némán,
könnytelen grimasszal.
Csak pár régi emlék
volt a ravatalnál.
Díszvendég lehettem
az öreg Halálnál.
Csak a szívem vittem
magammal az útra.
Talán majd az öreg
ezt is megbocsátja.
Sírom fölött az idő
pillanatra megpihent.
Meghallgatta bánatom,
s átadta a végtelent.
És hogy utam végén
fejfámra mit irtok?
Legyen tán e pár szó,
"Élt, szeretett, itt volt."
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.
