Angyalok vagy ördögök
Millió szempár fürkésző tekintetében
talizmánt csillant az elveszett pillanat.
Benne élünk álmaink édes bűvöletében,
és számoljuk, hányszor megy le a Nap.
Megrezzenünk a világnak bűnös zajától,
megbabonáz a csillagok izzó halmaza.
Ámítjuk a mindenség örök égi csodáját,
míg betakar mindent a hűvös éjszaka.
Elrejtve a mindenség örök mosolyában,
a Tejúton suhanunk mindig elveszetten.
Meggyötörhet bármi a vakító csillogásban,
de vigyáz ránk mindig valahol az Isten.
Kedves emlékekkel képzetünk szárnyán
belekódoltuk létünk ezernyi apró ráncát.
Míg elmélkedünk a kozmosznak csodáján,
az megvillantja örökkön elmerengő báját.
Emelhet-e a teremtés minden más fölébe
a végtelen, hideg ismeretlen szétszabdalt ölén?
Angyalok vagyunk az Istenünk nagy örömére,
vagy ördöggé válunk e szépséges Földtekén?
