Apa
2022.03.12
A rozsdamarta idő emlékködében
fel-felvillannak tarka képzetek.
Milyen voltál, már a múltba veszve,
s hogy élted fájdalmas életed.
Mi jó volt, azt a polcon máig őrzöm
lakat mögött az emlékeimben.
Ami rossz, azt elástam már rég,
valahol mélyen hátul, kint a kertben.
Legyen könnyű neked az a föld,
az eltávozottak népes otthona.
Bocsásd meg végre te is önmagadnak,
én már megtettem ezt régen, apa.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.
