Az élet értelme
Ma elhiszem, hogy jó és szép ez a világ,
ma szeretni jöttem, és egy jót nevetni.
Meglelni a világban milliónyi csodát,
gondot és bánatot gyorsan elfeledni.
Könnyűnek lenni puha lélekszirteken,
ott állni s nézni a lenyugvó Napot.
Elmerengni régmúlt, szép emlékeken,
és érezni, hogy még mindig itt vagyok.
Ma elhiszem, hogy jó és szép ez a világ,
ma nem ejtek holmi bánatkönnyeket.
Érzem, amint a létem lassan körbelengi
a milliószor megcsalt, igaz szeretet.
Az esti csendben itt a piknikkosár,
benne van sok jóízű, nagyszerű falat.
Van itt bor, finom kenyér, na és homár
és grillen sütött, meghalt, szép pillanat.
Ma elhiszem, hogy jó és szép ez a világ,
ma jó kicsit mindent úgy félrebeszélni.
Amúgy is oly sok már itt az ostobaság,
és nem akarok ebben értelmet keresni.
Jó érezni az élet egyszerű pillanatát,
belesimulni a nagy, üres, tétova semmibe.
Egyszerűen csak megélni most a mát,
s belenézni a mindenség szép szemébe.
Ma élni szeretnék csak úgy magamnak,
és nem megfelelni senkinek javára.
Beinteni a beképzelt, mocskos halálnak,
és fittyet hányni a kicseszett elmúlásnak.
Ma elhiszem, hogy jó és szép ez a világ,
nyomot az életben mindenhol hagyok.
Hisz megleltem azt a picinyke csodát,
hogy az élet értelme én magam vagyok.
