Bűnös világ
Káin és Ábel óta bűnben a világ,
megszédített minket a vér szaga.
Világot építünk, és erős bitófát,
és testvér a testvérnek gyilkosa.
Hamis világok büszke trónján
álmodjuk álszent álmaink.
Mi az igaz és mi a valóság,
és hány az Isten, ki megsegít.
Kitalált eszméink szónokoljuk,
és kardunk eddzük a tűz alatt.
Háborút vívunk önmagunkkal,
majd rabságba űzünk másokat.
Ha lelkünket bűnös lánc szorítja,
imákkal békítjük Istenünk.
Elbujdosunk, ha könnyet ontunk,
elátkozunk, miközben szeretünk.
Glóriát teszünk hős fejünkre,
útszélen keresztet ácsolunk.
Véres kardunk magasra tartjuk,
az eszmékért mindig meghalunk.
Bűneink gyűjtjük hatalmas csokorba,
és mindig új ügyért harcolunk.
Zászlónk a szélben büszkén lobogva
hirdetjük, milyen jók vagyunk.
Emberré lettünk, a Teremtő akarta,
öröm és könnyek közt élhetünk.
Sorsunk tán valahol meg van írva,
és keressük folyvást a végzetünk.
Miénk lett minden, mit úgy akartunk,
de valami a harcok közt elveszett.
Üres lelkünkkel pucéran állunk,
s nem leljük, hogy hol van a szeretet.
