Csak így érdemes
Ha már tollat ragadsz,
hogy képzelt világot formálj
szép szavak kócos halmazából,
s hirdesd, mi néked oly nemes,
tedd ezt őszinte hittel,
mert verset írni csak így érdemes.
Ha lelked forrongó tűz emészti,
ezer baj és öröm formálja elméd,
s kitörni készül mindenáron,
s tolladban új utat keres,
te csak írj tűzzel s szenvedéllyel,
mert verset írni csak így érdemes.
Ha bezárkóztál édes álmaidba,
és a rideg világ örökkön fojtogat,
s futnál ki az elcseszett világból,
mely már annyira félelmetes,
te szavakból építs erős várat,
mert verset írni csak így érdemes.
Ha szíved szerelemmel tele,
s testedben vágyak küzdenek,
ne állj ellent, írd ki mind magadból,
közben mindvégig nagyon szeress,
formálj gyöngyöt szerelmes szavakból,
mert verset írni csak így érdemes.
Szavaid legyenek lelked hű imái.
Ne csak tanulj, de szíveddel taníts,
mielőtt a révésszel csónakba szállsz,
hisz mit leírtál, az már végleges,
és egyszer tán megszeret érte a világ,
mert verset írni csak így érdemes.
Ha a halál ad édes búcsúcsókot,
s hullajtott könnyed mit sem ér,
te költő voltál, ki örökkön csalódott,
és ettől voltál mindvégig nemes.
Kiírtad lelked, mondd, mind magadból?
Mert verset írni tudod, csak így érdemes.
