Egyszer majd
Egyszer majd az leszek, ki lenni akartam,
hisz ebben az életben csak ezért maradtam.
Az ördöggel, az angyallal alkut kötöttem,
így a nagy ruletten még jó pár évet nyertem.
Egyszer majd elmegyek, hol sose voltam,
megtalálom tán majd az igaz-író tollam.
Lábnyomom a porban ottmarad örökre,
és leszek majd az Édenkert édes gyümölcse.
Egyszer majd eladom az összes bölcsességem,
hisz ez a vagyonom, az összegyűjtött kincsem.
Délibábba építem gyönyörű, szép házam,
emlékkönyvbe rakom majd, mit valaha is láttam.
Egyszer majd imáim meghallgatást nyernek,
visszatérnek tán a sutba dobott percek.
Éveimet rakom egy hatalmas csokorba,
légvárat építek a már lepergett homokba.
Egyszer majd meglelem, mit rég elvesztettem,
továbbadhatom majd kölcsönkapott lelkem.
Csillagporos álmaim, ha majd véget érnek,
valósággá válnak a fájó ébredések.
Egyszer majd tarka kis pillangóvá válok,
megtörik minden rám tapadt kis átok.
Tiszta szívvel nézhetek a világ szemébe,
leszek a "hol nem volt" egy gyönyörű mesében.
Egyszer majd felolvadok a túlvilági fényben,
értelmet nyer létem magasztos eszmékben.
Megbocsátást nyerek bárki, bárhol voltam,
hogy újra születhessek egy isteni csókban.
×
