Elfáradt a Nap
2022.03.10
Elfáradt már a lenyugvó égi Nap,
fénye megpihen a szürke horizont alatt,
büszke koronája csillagokkal tele,
de szabad a lelke, s dobban még szíve.
Én vagyok e Nap, lelkem hordozója,
éjbenyúló, letűnt időknek tudója.
Létem még büszkén, fennen ott ragyog,
hol éjben csábítnak csókos angyalok.
Várjatok még, szerelmes égi álmaim,
engedjétek létezni törékeny vágyaim.
Hisz dolgom van itt, mely biz oly nemes.
Köztetek jó, de szeretni még itt érdemes.
S ha majd a földi jóból már épp elég,
és búcsút intettem e csodás világnak,
akkor öleljetek majd angyali szívetekre,
és tiétek leszek, ígérem, mindörökre.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.
