Esti takaró
Sötét fodorba burkolózott már az este
A Nap a fényét már régen elvesztette
A lét és nemlét most annyira ingatag
Aludni készül mindkettő a csillagok alatt
Csak a költő van ébren feszülten figyel
Még nem búcsúzik tudja még élni kell
Megfér itt minden ábrándos gondolat
Bűnös és bűntelen mind egy takaró alatt
A szűzfehér papírlap oly sok szépet ígér
Talán megbocsátást mely mindennel felér
A megtépázott szavakból lesz valami más
Millió elmúlás örökös folyton feltámadás.