Fekete madár
2022.03.10
Jégcsap-gyöngyök között hárfázik a szél,
egy fekete madár károg, s várja kint a lelkem.
Csak a tétova tél őrzi összes átélt bánatom,
ott a bársonyosan tétova, éles hidegben.
Testem most bűneimmel óvón betakarom,
hisz nem tudom levetni, hiába akarnám.
Szeretet melege, mi simítja lázas arcom,
ezt az életet még ezerszer újrajátszanám.
Meleg gyékény, amire fekszem és várok,
és hajtom fejem puha szeretet-takarómra.
A boldog pillanataimra pedig hűen vigyázok,
ne legyen annak a madárnak oly könnyű a dolga.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.
