Gondolatok egy sör mellett
A sör már langymeleg,
amint megül rajt a tékozló jelen,
és fejemből kinézve
hunyorgok az égre,
s önnön magam merülök el
a bamba szürkeségbe.
A csiklandó hab már a múlté,
ahogy én is elvesztem
valahol itt az egészben.
Oh, te gyönyörű élet,
hova lett büszkeséged,
adtál ugyan, de mondd,
a lényeg mivé lett?
A sors könyvében meg vagyok írva,
vagy ez csak olyan irkafirka?
Ne búsulj hát, jó öreg,
nem vagy még őskövület,
ne légy már olyan málé,
tessék, ott egy kis csokoládé.
Zabálj, csak ez maradt neked,
kit érdekel, mi is van veled?
Élek, vagy csak éltem,
és emlékeim vizsgálom
hülyén és elcseszetten,
míg az éveket gyűröm
csendben magam köré,
és az évgyűrűk rajzanak
kéretlen mögém.
Na ez tényleg
csak az enyém.
Na, meg ez a sör az,
itt a napon megkukulva.
Ohhh, én marha!
Kitettem most is magamért,
nem aggódom már a holnapért.
A múltam az, mi itt van velem,
átok vagy csak mardosó jelen?
A végén még valami megríkat,
na, itt megállj csak.
Van még a frigóban sör.
Azt hiszem, bontok egy másikat.
×
