Könnyes elmúlás
2022.03.10
Verőfény fürdette, kócos hajnalok
hallgatták a nagy, puha csöndet,
amint a szögletes, kopott házfalak
fölött beosont a bíborszín enyészet.
Még arcomon a nyár tüzes csókja,
de a távolban a tömör felhők alatt
vakon csoszogva jött már az elmúlás,
és megkövült a sok szép pillanat.
Telt a szürke ködbe fakult nappal,
ráncos homlokomra tapadt a máz.
Oly hamar lebukott nap itta csókkal
a gyönyörűen fájó könnyes elmúlás.
Ittam az éjszaka hűvös könnyeit,
rám simult szelíden a nehéz múlt.
Aztán ahogy a fény halni készült,
a házak fölött a világ bealkonyult.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.
