Mi vagyunk
Mi vagyunk az édenkert önző gyermeke,
a felbolydult világ bűnös szerelmese.
Kik eladtunk mindent a vágyott szerelemért,
és pokolra szálltunk az elveszett angyalért.
Mi vagyunk a görcsös, konok félelem,
mely álmot rabol magányos, zord éjeken.
Magunk vagyunk itt az őrült világban,
segélykiáltás, a néma hallgatásban.
Mi vagyunk a vágy a bevetetlen ágyban,
a bujaság egy meg nem áldott nászban.
Vallomás egy odadobott bókban,
édes íz egy meg nem adott csókban.
Mi vagyunk a hit az elmormolt imában,
csitítás egy végtelen, de ostoba vitában.
De a kéz is a vágyott, forró ölelésben,
a szikra a világot égető, elemésztő tűzben.
Mi vagyunk az élet a bűnös világban,
a gyógyír egy halálosan forró lázban.
Mi vagyunk az élet a végtelen térben,
a "hol nem volt" egy meg nem írt mesében.
×
