Múlt és jövő
2022.03.10
Barátunk volt akkor az idő.
Kacagásunk vízfodrot kavart,
amint belesimultunk a nyárba,
és maszatos arcunkkal szaladtunk
a felszálló vízpáraszivárványba.
Majd tekertük ócska bringánk,
küllőparipánk vágtatott, szaladt,
de valami az elveszett időben,
a víznek hűs fodrában,
tudom, hogy akkor ott maradt.
Kajla volt akkor a világ,
bohém és szeretve édes.
Porban köpdöstünk szotyolát,
gyerektalpunk taposva kérges.
Nevetésünktől zengett a gát,
és a folyó ölén ittuk a fényt,
és mint keresztes vitézek,
képzelt lovaink patái alatt
szaladt a boldog pillanat.
A nem várt jövő volt csak a teher,
mely már ott várt valahol
a felkavart por mögött.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.
