Nők
Lányok vagytok, vagy odaadó, jó anyák,
méhetekből született e megsebzett világ.
Vagytok mézédes, csintalan szeretők,
álmokból feltámadó, angyalarcú Nők.
Vagytok démonokként mindig lázadó,
anyaként küzdő, sosem megalkuvó.
Vagytok felkelő Napban éltet adó fény,
reménytelenségben a hiányzó remény.
Tüzet szítotok, hol alvóban a parázs,
szemetekben a feltámadó lélekvarázs.
Elvesztek, ha épp úgy látja kedvetek,
de adtok is szívetekből mindenekfelett.
Tövisként szúrjátok a bitang érdemtelent,
vagy óvjátok a megsebzett védtelent.
Gyűlöltök, ha bántják lázadó szívetek,
de a megbocsátás is ott van bennetek.
Szépek vagytok, hisz a Teremtő ezt akarta,
lényetek szeretetből oly sokáig faragta.
Férfiszívekben éltek szerte e világon,
gyermekmosolyban s minden virágon.
Nők vagytok, az édenkert csalfa kis virága,
férfiszívek felperzselő, buja, ősi vágya.
Néktek jár köszönet március szép arcán,
mert ti hoztok tavaszt az év minden napján.
×
