Örökké gyermek
Az utolsó, ártatlan, őszinte, igaz évem
még egykor tán gyermekként éltem.
Azóta megváltozott kicsit ez a világ,
vagy én lettem keserűbb? Nahát.
Csillogó szempárú, kacagó gyermekek,
lelkükben még él a legtisztább szeretet.
A világ kint lehet bármilyen gonosz és zajos,
kis lelkük még friss és örökkön harmatos.
Valahol még él bennünk e csodaszép világ,
őrizzük hát gyermeklelkünk letűnt mosolyát.
És ha valami nagy-nagy, könnyes bánat ér,
forduljunk gyermeki énünkhöz lelki vigaszért.
Lehetünk idősek, aggok, akárhány évesek,
valahol talán bennünk él ez az ősi szeretet.
Élhetünk bárhogy, talán majd meghalunk,
de lelkünkben örökkön gyermekek maradunk.