Pálinka
Gyümölcsök édes nedvének tüzes árja,
vagy emberi lelemény fenséges csodája?
Mi ez a szédítő, fenséges, magasztos párlat,
talán az Isten adta e nedűt ennek a világnak?
Mikor bánatodban búsan kínodba elmerülsz,
e nedű által tán laza, kéjes feledésbe kerülsz.
Majd örömöd dalolod bele a nagyvilágba,
s bújsz egy szédítő hajnal kócos mosolyába.
Volt már bujkálós titkokon rezgőn csepegtetős,
eldugott pincék hűs, nyirkos rejtekében a hős.
Ki lelkeket s elméket hódított és bódított,
jóra vagy rosszra oly gyakran kábított, csábított.
Majd lett egy nemzet búfelejtő, királyi itala,
világot bejárva lett az ünnepelt nemzeti csoda.
Hallatán kikerekednek a kíváncsi, kerek szemek,
sokáig ízlelvén eltévedtek benne a tekintetek.
Ha okosan iszod, táncod angyalokkal járod,
barátok között vidám s bús dalokba inhalálod.
De lehet az ördög lelket zúzó, kéjes, bűzös itala,
mikor úgy mégy el, hogy sosem érsz majd haza.
