Vándor
Vándor, ki erre jársz,
tedd le hát a terhed,
pihenj meg nálam,
azt nem kell cipelned.
Mesélj már magadról,
hol s merre jártál?
Őrizted-e hited,
ha ezerszer csalódtál?
Talált-e a szerelem
benned méltó társat?
Öleltél-e asszonyt,
ha már megcsodáltad?
Voltak-e barátok,
kik téged támogattak?
Tudom, sokat adtál,
néked, mondd csak, adtak?
Fájdalmad az úton
enyhítette bárki?
Kaptál meleg ételt,
ha nem figyelt rád senki?
Jutott-e pár jó szó,
mikor beteg volt a lelked?
Érezted-e valaha,
hogy most kell szeretned.
Cipőd az út alatt
hányszor esett széjjel?
Hányszor fájt a nap,
és hányszor fájt az éjjel?
Magányos éveid
erősebbé tettek?
Kísértett az ördög,
hogy eladjad a lelked?
Hívtak-e angyalok
nehéz éjszakákon,
szállást kínálva
ott, a másvilágon?
Bár tudom, nehéz volt,
és sokszor csalódtál,
de embernek maradni,
mondd csak, ugye, tudtál?
Tudom, maradt még
sok-sok buta kérdés.
Kérlek, ne rój meg,
csak érezzed a féltést.
És amikor reggel
nézek majd tükörbe,
e sok kérdés neked szól,
ki ott állsz velem szemben.
×
